Bayer Zsolt: Katyn előtt és után 2008-04-29 Magyar Hírlap
Az a baj, hogy nincsen semmi magyarázat
Úgy teszünk, mintha mindenki tudná, mi történt. Mintha nem nőttek volna fel generációk, akiket hazugságokkal tömtek tele. Mintha nem élnének ma is köztünk a hazugok, az ocsmányak. Pedig itt élnek. Sőt hatalmon vannak.
1939. augusztus 23-án írták alá a Molotov-Ribbentrop-paktumot. Erről azt tanították évtizedeken át középiskoláinkban, hogy a Szovjetunió ezen szerződés aláírásával jutott lélegzetvételnyi időhöz, így volt ideje felkészülni a nagy honvédő háborúra. Nem. Nem ezért írták alá.
A MolotovRibbentrop-paktum a világ két legnagyobb gazemberének, az ördög két ikertestvérének megállapodása volt. Egy héttel a szégyenletes megállapodás után lengyel egyenruhába öltözött német katonák megtámadták a határ menti kisvárost, Gleiwitzt (ma Gliwice), és elfoglalták a rádióállomást. 1939. szeptember 1-jén hajnali 4 óra 45 perckor a német haderő átlépte a német-lengyelt határt. Kitört a második világháború.
A Wehrmacht gyorsan nyomult előre, von Kluge tábornagy csapatai Pomeránia felől, von Rundstedt tábornagy seregei Szilézia felől őrölték fel az ellenállást. Pedig a lengyelek oroszlánként védték hazájukat ám lovasságuk harckocsik elleni rohama olyan volt , mint amikor a Tomori Pál vezette magyar haderő "Jézus, segíts!" kiáltással rohant a mohácsi síkon a török ágyútűzbe.
A németek szeptember 17-én átlépték a Visztulát, bekerítették Varsót. És ezen a napon a bolsevik haderő is átlépte a határt: a Szovjetunió annektálta Lengyelországnak a Curzon-vonaltól keletre eső területeit. Hitler és Sztálin, a két ikertestvér osztozott Lengyelországon. Sztálin legocsmányabb bűneinek egyike ez, ahogyan hátba támadja az élethalálharcot vívó lengyeleket. Megteszi mert erről egyezett meg Hitlerrel a MolotovRibbentrop-paktumban. Amelynek titkos záradékában megpecsételték Lengyelország sorsát.
Ezen a napon, 1939. szeptember 17-én kezdődik Andrzej Wajda nemrég bemutatott filmje, a Katyn. Menekülő lengyelek jönnek nyugat felől, hátukban a németek. Menekülő lengyelek jönnek kelet felől, hátukban a szovjetek. Egy hídon találkoznak; és nincs hová menni Ez a nincs hová menni a huszadik század alapélménye. Kelet-közép-európai népek alapélménye.
A nyugatról menekülők között feltűnik egy asszony. Férjét keresi, akit a szovjetek fogságba vetettek. A fogolytáborban lengyel tisztek és értelmiségiek ezrei várnak. A szabadulásra. Ennek a várakozásnak lesz a vége Katyn, a szovjetek által elkövetett egyik tömeggyilkosság.
Nem, nem az a legmegrázóbb a filmben, amikor az NKVD keretlegényei, akik az égvilágon semmiben sem különböznek az SS-legényektől, hideg kegyetlenséggel tarkón lövik a lengyel foglyokat, majd az előre megásott tömegsírba dózerolják őket. Hisz tudjuk: az ember ilyen. Ilyen is. Wajda filmje attól elviselhetetlen, ami Katyn után történik. Attól fogva válik tébolyítóvá Wajda filmje, amikor a lengyelekkel megtagadtatják Katynt. Mindenki tudja, mi és hogyan történt. De vége a háborúnak, a Szovjetunió megőrizte lengyel hódításait - és Katynról többé nem lehet beszélni. Attól fogva azt kell mondani, Katyn a németek bűne. És azt mondják. Akik nem bírják mindezt elviselni - azokat megölik. Mint a filmbéli lányt. Fivérét Katynban ölték meg. Sírkövet csináltat a halott bátyjának. Viszi a követ a temetőbe. Az úton mellé szegődik a nővére, az iskolaigazgató. - Új időket élünk. Felejteni kell, megbocsátani. Te a múlt mellé állsz - mondja a húgának. - Nem. Én a meggyilkoltak mellé állok a gyilkosokkal szemben - feleli a lány.
Ezt a mondatot kellene nekünk elmondani ma is, mindennap. Ha valaki, hát mi, magyarok tudjuk, mi is ez. Velünk is megtagadtatták a múltunkat. 1956 - a mi Katynunk. A rendszerváltás óta pedig azt halljuk, hogy a múltat el kell felejteni. Illetve a múlt egyik felét kell elfelejteni. A másikra viszont állandóan emlékeznünk kell. Hát nem. Vagy elfelejtjük mindkettőt, vagy nem felejtjük el egyiket sem. Erről szól Wajda filmje.
Wajda csodát művelt. Meg fog bűnhődni érte. Csodát művelt, ezért - miközben a Duna Televízió szombaton vetíti - soha nem fogja főműsoridőben bemutatni egy hazai kereskedelmi tévé sem. Ezért egy magára valamit is adó kulturális kormányzat ezt a filmet kötelezővé fogja tenni a középiskolások számára. Addig pedig egy magára valamit is adó történelemtanár elviszi rá a tanítványait. Ezért - és azért is, mert egy MSZP-s képviselő tüntetőleg kivonult a fővárosi közgyűlésből a katyni emléknapon. Az MSZP frakcióvezetője pedig ülve maradt. Mondom, hatalmon vannak megint.
De ettől még Wajda filmje valóság. Nem fogjuk elfelejteni.