Gyurcsány elindult a schröderi úton? 2008. március 21. 06:00 Magyar Nemzet
Nem elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány Ferenc júniusban lemond a miniszterelnöki posztról, majd elfoglalja a Déli Áramlat gázvezetéket is felügyelő társaság vezetői székét legalábbis így értesült lapunk kormányhoz közeli körökből. Úgy tudjuk, hogy a miniszterelnök állásváltoztatási terveiről már a Déli Áramlat gázvezetékről szóló kormányközi megállapodás megkötése előtt is szivárogtak ki részletek, és ezek alapján forrásaink úgy vélik: a vezetői poszt beígérése miatt került olyan gyorsan, és félig-meddig titokban aláírás a Magyarország és Oroszország között létrejött szerződésre.
Ha a hír igaz, a kormányfő nagyjából követi Gerhard Schröder példáját, aki előbb német kancellárként megállapodott a Gazprommal a Németországot és Oroszországot Lengyelország megkerülésével összekötő Északi Áramlat gázvezeték megépítéséről, majd politikai karrierje lezárultával a vezetéket felügyelő vegyesvállalat felügyelőbizottságának elnökévé avanzsált. A Gyurcsány Ferenc lemondásáról és új pályájáról szóló információ érdekes megvilágításba helyezi a Népszabadságban megjelent azon híreket, amelyek azt feszegették, hogyan függ össze a Magyar Villamos Művek (MVM) szétdarabolásának terve a Déli Áramlat vezeték megépítésével és az egyelőre még a Mol tulajdonában lévő hazai gázvezeték-hálózat további sorsával.
A napilap kormányzati körökre hivatkozva közölte: a Magyar Villamos Művek (MVM) átszervezésének egyik iránya lehet, hogy a társaságról leválasztják az áramvezeték-hálózatot és az áramrendszer irányításáért felelős Mavir Zrt.-t. Ezt követően az MVM amputált részeit közös vállalatba szerveznék a Mol nagynyomású gázvezeték-hálózatát működtető Fgsz Földgázszállító Zrt.-vel és a Déli Áramlatot felügyelő céggel. Így létrejöhetne az ország egész vezetékes energiaszállítását kezében tartó holding. A Népszabadság kiemelte, hogy ez az elgondolás már csak azért is kivitelezhető, mert ugyan a Mol a gázkereskedelem jogát korábban eladta a német E.ON társaságnak, de a gázvezeték-hálózat átengedését az Európai Unió megtiltotta, ezért az továbbra is a magyar olajipari társaság tulajdonában van.
Az energetikai holding létrehozásáról és Gyurcsány Ferenc esetleges nyári távozásáról szóló találgatásoknak további alapot adhatnak azok a nyilatkozatok, amelyek az MVM helyzetéről tegnap, a magas rangú állami vezetők részvételével megtartott egyeztetés után elhangzottak. A találkozót követően Veres János pénzügyminiszter közölte: a villamos művek monopolisztikus helyzetének megszüntetését célzó jogszabályokat még a tavaszi ülésszakban elfogadhatja az Országgyűlés. A kabinet tehát elkötelezett a feldarabolásban, és ezt a június 15-én befejeződő ülésszak végéig szeretne tető alá hozni. Ugyanakkor Podolák György, a parlament gazdasági bizottságának szocialista alelnöke az InfóRádiónak azt nyilatkozta, hogy a bizottság ellenzi a feldarabolást.
Ha a fent leírtak szerint alakul az MVM és a jelenlegi miniszterelnök sorsa, már csak egyetlen kérdésre kell választ találnia a kabinetnek. Ez pedig az, hogy a pillanatnyilag állami tulajdonban lévő MVM leválasztott és külön társaságba szervezett része, a magántulajdonú Fgsz Földgázszállító Zrt., valamint az orosz Gazprom miként éri el, hogy a Déli Áramlat gázvezetékei felett is felügyeletet gyakorló energiaipari óriás éléről ne távolítsák el a cégvezetőt, amennyiben 2010-ben kormányváltás lenne. A lapunk által megkérdezett cégjogászok szerint a holding irányítójának személyéről a részvénytársaságot alapító vállalkozások maguk döntenek, méghozzá olyan szavazati aránnyal, amilyet a társasági szerződés az egyes alapítók esetében meghatároz. Ha tehát a majdan létrejövő holdingban az állami tulajdonú MVM-utódvállalat nem birtokol olyan részesedést, amivel egymaga többségbe kerülhetne, az irányítással megbízott személy akár hosszú évekig is posztján maradhat, akárki is van kormányon.
Munkatársunktól
Gyurcsány Ferike fél - Néző László jegyzete 2008. március 14. Magyar Nemzet
A rácsokon túl március 15-én hajnalban, ahogyan ez lenni szokott, ismét felkel majd a nap. Aztán napközben fekete ruhás emberek mint szorgalmas hangyák téblábolnak majd a Kossuth téren, szájuk talán mozog, talán valami koszorút is cipelnek mögöttük egyenruhás hangyácskák messziről ennyi látszik majd belőlük a rácsokon kívülről, ameddig az egyszerű magyar polgár eljuthat. Középen ott áll majd egy hangya here vagy dolgozó, ki tudja , kezeit tördeli, s úgy fonja testét ide-oda, mint vizelési ingerrel küszködő óvodás. Gyurcsány Ferike fél.
Hasztalan kutatok emlékezetemben: szerte e világon nem találok példát arra, hogy bármelyik állami vezető nemzete ünnepén rácsok közé zárja magát. A legvédettebb állam- és kormányfők, de még a pápa is olykor megjelenik a nép körében, beszél, integet, barátkozik, s mutatja, hogy egy ő a szívének kedves népével. Bush például, akire minden bizonnyal nagyobb és veszélyesebb terroristák vadászhatnak, mint némi hazai tojásdobálók, még azt is elviselte, hogy lelopják a kezéről az órát az albánok. Fogdosták, szorongatták és tapogatták, s az amerikai elnökön látszott, hogy örül: végre szeretik valahol. Mit bánta ő az órát!
Minálunk minden másképpen van. Hol vannak már azok a vidám idők, amikor Gyurcsány közös futásra hívta edzettebb híveit?! Ma már csak olyan helyekre megy a pártelnök, ahol válogatott közönség előtt, rácsokkal és rohamrendőröktől védve szidhatja az ő ellenzékét s persze mindenkit, aki mást gondol, mint ő. Természetesen mindez nem az ő hibája, dehogyis. Az indulatmagyaroké meg a Fideszé, persze, de leginkább Orbáné. Ők fenyegetik a demokráciát, meg hazudnak, csalnak és populisták, de ezen kívül még antiszemiták és árulók is.
Gyurcsány Ferike fél, s úgy csinál, mint a riadt kisgyermek, aki előzőleg fityiszt mutatott az iskolaudvaron a nagyobbaknak, de aztán a felügyelő tanár biztos háta mögé bújik, s onnan csúfolódik tovább.
A szabadság ünnepe a kordonok és rohamrendőrök mögött? Az ünnepekkel már a Kádár-rendszer sem nagyon tudott mit kezdeni. 1848. március 15-ét legszívesebben elfelejtették volna, de azt ugye nem lehetett. Próbálták összemosni más jeles napokkal, feloldani a forradalmi ifjúsági napok vörösen izzó tűzében, de azért a biztonság kedvéért még összefogdosták azokat, akik esetleg tényleg ünnepelni szerettek volna. Akiket nem sikerült, azokat olykor jól megverték a rend éber őrei. Gyurcsány valahogy már akkor sem azok között volt soha, akiket vertek, hanem azok között, akik verettek. Akkor még persze nem félelemből, hanem számításból, egy technikatanárnak jól jött egy kis ifjúkommunista hátszél...
Ma újra lehetetlen ünnepelni. Ma ugyanazok szinte, mint a kádári botozók, de legalábbis ugyanabból az alomból valók lehallgattatják, igazoltattatják, ellenőriztetik és elővezettetik, akinek nem tetszik a rácsos ünnep. Megszabják a zászlónk rúdjának hosszát és átmérőjét is, meg azt, miben vigyük a vizünket, mi lehet nálunk és mi nem, s videóra vesznek és számon tartanak. Csakhogy most nem az egész hatalom, Kádárostul, központi bizottságostul retteg az ünneptől s a szótól: szabadság, hanem egyetlen ember. Egy férfiatlan, nagyra nőtt pápai kisgyerek, Gyurcsány Ferike. A rácsok az ő kedvéért nőnek.
De a rácsokon túl így is felkel a nap. S lesz még egyszer ünnep a világon.
