Tévedések tragikomédiája 2008. február 28. 00:01 Szerető Szabolcs Magyar Nemzet
Sétáljunk bele a csapdába, amit a miniszterelnök ravasz marketingesei állítottak a rettegett népszavazásra készülve, és beszéljünk a kormány legújabb kezdeményezéseiről! A nyilvánvaló figyelemelterelési szándék rögzítésén túl érdemes foglalkozni azokkal, hiszen roppant tanulságosak, és - ami a javukra írandó - fontos kérdéseket érintenek. Foglalkoztatás, segélyezési rendszer és így tovább.
Látható, hogy Gyurcsány Ferenc széteső stílusban előadott parlamenti évértékelése egy tudatosan felépített kampány első állomása volt. Kedden az Akadémián az adócsökkentési tervekről és a segélyezés átalakításáról hallhattunk gondolatokat. A kormányfő által ajánlott három adócsökkentési variáció közül a szónok szívéhez legközelebb álló a cégeket sújtó magas járulékterhek jelentős mérséklésével operál. Ha nem korlátozná ezt egy szűkebb körre (legfeljebb tíz főt foglalkoztató vállalkozások), szinte megismételné a maga korában gyurcsányi átkok özönével vert fideszes járulékcsökkentési javaslatot. Az újabban radikális helyett célzott tehermérséklésben gondolkodó ellenzék plagizálást emleget a baloldali polgárosodást ecsetelő szólamok hallatán. Okkal, ám itt nem csak erről van szó.
A győzelmet hozó választási program - benne a parlamenttel 2005-ben megszavaztatott ötéves adócsökkentési útitervvel - elhajítása és Balatonőszöd óta hitelességi deficittel küzdő miniszterelnök szándékát most is komoly kétségek övezik (hol válság van, ott válság van). Holott nyilvánvaló, hogy a közgazdásznyelven túlzott növekedési áldozattal járó megszorítások után (?) valahogy életet kellene lehelni a lefagyasztott gazdaságba. Ám gyanakvásunkat erősíti, hogy a szépen hangzó javaslatokkal - az úgynevezett SZDSZ újfent villoghat kedvenc témájával - ismét kampányidőszakban álltak elő, a fideszes nemzeti konzultációra emlékeztető társadalmi vitát követően pedig a döntést, ha lesz, jóval a háromigenes népszavazás után jelentik be. Ráadásul a költségvetési mozgástér is szűk. Azért szűk, mert elk?ták, tudjuk jól. Azt pedig már csak rutinból jegyzem meg, hogy Gyurcsány Ferenc kormányai többször nekifutottak az adóreformnak, amiből eddig csak adónövelést láttunk, míg a kivételt, a tartós fogyasztási cikkek és a szolgáltatások többsége áfájának kampánycélú csökkentését utólag maga a kormányfő is céltalannak és elhibázottnak nevezte.
Azt, hogy az "új politika" nem egyszerűen plágium, a segélyezési rendszer átalakítására szőtt terv szebben illusztrálja. E szerint a szociális segély folyósításának feltétele a közmunkavégzés (munkateszt) lesz. Függetlenül az elképzelés megvalósíthatóságától, valóságos fordulat bontakozik ki a szemünk előtt: a kabinet mintha szakítani próbálna a liberális ideológiai gyámság alá vont magyar baloldal hagyományos, a munkavégzést kevéssé ösztönző szociálpolitikájával. Ki tudja, talán csak a költségvetési kiadások közgazdászok által olyannyira hiányolt lefaragása áll a háttérben, ám az ötlet puszta felvetése is kapituláció az Orbán-kormány idején az iskoláskorúak után járó támogatások igazolt iskolalátogatáshoz kötéséért megkövezett jobboldal előtt. Gyurcsány Ferenc újabban lépten-nyomon a Fidesz jó tíz éve meghirdetett polgári politikáját dicséri, amit állításával szemben nem a jobboldal árult el, hanem az MSZP és az "SZDSZ" lőtt szét.
A baloldal vezére szerint tehát az elmúlt évek nagy társadalompolitikai vitáiban a mai ellenzéknek volt (van) igaza, s a "haladó erők" jártak tévúton. Az egészségügyi "reform" esetében jó lenne kevesebbet várni a beismerésre.
