Bayer Zsolt: Nincs bocsánat 2007-12-19 06:23:29 magyarhirlap.hu
Megszavazták.
A gazemberek kormányának 204 parlamenti képviselője (nagyobb részük ostoba mameluk, kisebb részük szintúgy szimpla gazember) letette az ország karácsonyfája alá az ajándékot. A jövő évben elindul a magyar egészségügy szétverése, a tb-kassza ellopása, a gazdag- és szegényellátás kiépülése. Előkészítették, alaposan.
Hazugságok és terjesztőik
Már több mint egy éve az orvosok és az egészségügyi dolgozók ellen uszítanak. Több mint egy éve hallgatjuk a gazemberektől (és a legnagyobb gazemberektől, a melléjük szegődött sajtómunkásoktól), hogy a magyar orvos (nővér és mindenki) lelketlen disznó, akinek rossz a szakmai felkészültsége, aki csak a hálapénzt lesi, és akinek mi, szegény betegek ki vagyunk szolgáltatva.
Átkozott, szemenszedett hazugság. Aki ebben az országban az elmúlt negyven esztendőben volt beteg és járt kórházban, az pontosan tudja, hogy a magyar orvos (és nővér és mindenki, aki az egészségügyben dolgozik), lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint, emberfeletti teljesítményt nyújtva, a rossz körülmények és lehetőségek ellenére mindenkit meggyógyított, aki gyógyítható volt egyáltalán. A magyar orvos annyit dolgozik, mint egy állat és mindig is annyit dolgozott. Mert ugyanezek a gazemberek, amikor még a rohadt szocializmusukat építgették, azt találták ki, hogy nem kell az orvost megfizetni, majd megfizeti a beteg hálapénz formájában. Megalázó, nevetséges és aljas fizetésekért robotoltak az orvosaink és nővéreink, mi pedig tudtuk, hogy majd becsúsztatjuk a borítékot a zsebbe, leginkább azért, hogy ne égjen le a bőr a pofánkról.
A gazemberek egyetlen istene
Mindezek mellett persze negyven éven át annyi "tébét" vontak le a fizetésünkből, amennyit Nyugaton soha nem mertek volna. Ennek a ténynek ismeretében értelmezzük az első számú gazember azon mondatát, miszerint "tudomásul kell venni, hogy nincs többé ingyenleves, nincs többé ingyenes egészségügy". Hát tényleg nincs. Mert nem is volt soha. Csak ezek a gazemberek ellopták és a hülyeségeikre költötték akkor, amikor még a szocializmust építették. És most letették az ajándékunkat a fa alá. Megszavazták. Jöhet a tőke. A pénz. A zsozsó. A gazemberek egyetlen istene. És folyékonyan hazudnak, hogy majd a magánbiztosítók versenyeznek értünk, és majd sokkal jobb lesz minden. Hogy az első számú gazembert idézzem: "Egy lószart mama!" Semmi sem lesz jobb!
A legbiztosabb piac: a beteg ember
Néztem a vitát hétfő este a tévében. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke ült a stúdióban Mihályi Péter eszdéeszes közgazdásszal. Éger a következőket mondta: a teljesítményvolumen-korlát miatt már most meghalnak az emberek. Eddig azt hallgattuk, hogy az idejében felismert rák sokkal jobb eséllyel gyógyítható. Ehhez képest most az a helyzet, hogy eljön a beteg, megállapítjuk a rákot. Utána kap egy beutalót cétére, és hetekig vár a sorára. Azután újabb várólistára kerül, és hónapokig vár a chemoterápiára vagy a műtétre. "Ez közbotrány kérem, mert közben a beteg meghal!" Ezt mondta Éger István és Mihályi Péter kussolt. Egyetlen szóval sem vitatkozott. Mert nem tudott vitatkozni. Mert ez van ma Magyarországon a gazemberek miatt. Ahol pedig évek, évtizedek óta működik a magánbiztosítós rendszer mint például az Egyesült Államokban , ott választások idején azzal kampányolnak, hogy visszaállítják az állami rendszert. Mert ott ha egy középosztálybeli családfő beteg lesz, pillanatok alatt a szegények között találja magát, ha meg akar gyógyulni. Mert a magánbiztosítók nem jótékonysági intézmények. De nem ám! Hanem az iszonyatos profitot akarják realizálni a legbiztosabb piacon. Mert nincs biztosabb piac, mint a beteg ember.
Aki beteg, vagy akinek a gyereke beteg, mindent meg fog tenni a gyógyulásért. Ha kell, a házát is eladja, csak hogy fizethessen. Hát ezután nem a doktor úr zsebébe kell majd diszkréten becsúsztatni a borítékot, hanem a biztosító menedzserével kell "legálisan" megegyezni, hogy mennyibe is fog kerülni a műtét, és a biztosításunk vajon ebből mennyit fedez. Ja, hogy a különbözettel mi lesz? Majd kifizetjük. Utána legfeljebb megyünk az utcára hálni. Ezt hozta össze a gazemberek kormánya, meg 204 képviselő. És nem számított semmi sem. A másfél év alatt összehozott "reform" teremtette teljes káosz és összeomlás mind-mind nem számít. Felálltak, és hangosan, büszkén kimondták az igent.
Szégyellem, hogy magyar vagyok.
És remélem, mostantól nem lesz egy nyugodt percetek sem. Ahogy az első számú gazember már nem mer kilépni az utcára, úgy ezentúl ti se merjetek. És rágjátok szégyenetekben ökleiteket. Nincsen már miről beszélni. És legfőképpen: nincs bocsánat!
Dr. Nagy Attila: Kórház és temető 2007-12-19. 13:22
Karácsonyi gondolatokat készültem írni, benne arról is, hogy van kiút a végletekig lejáratott, valóban padlóra küldött egészségügy jelen helyzetéből. A megoldás kulcsa: visszatérés a több mint két évezredes európai orvoslás alapgondolataihoz, nevezetesen a Hippokratész által megfogalmazott elvekhez. Az írás végén megtalálható lesz ez is, de az elmúlt órák történései, a december 17-i parlamenti ülésen történtek más kezdetet adnak a gondolatsornak.
A magyarság elleni megszorító, évtizedek sorába rendezve akár megtorlónak is nevezhető intézkedések nem hatnak a meglepetés erejével. Az egészségbiztosításról való végszavazás jól időzítetten, mintegy karácsonyi ajándékként érkezett, jelentőségében rokon a három évvel ezelőtti, december 5-i magyar állampolgársággal kapcsolatos véleménynyilvánítással. A háttérhatalom igényeinek megfelelően a demokratikusnak csúfolt keretekben megválasztott képviselők immár folyamatosan, jól megfizetetten szavaznak a magyarság ellen. Az egészségbiztosítás átalakításának jóváhagyása legjobban a mefisztói rondó soraival jellemezhető, eladó az egész világ . Immár 17 év óta erről szól a küzdelem, és az üzletvilág tűzönvízen át mindenhova beteszi a lábát. Kevesen maradtak, akik mondják, de milliók érzik azt az igazságot, mely szerint a kultúra és az egészségügy halálát jelenti, ha az profitorientálttá válik. Miközben az ország a Gyurcsány-ellenes jelszavaktól, időnként erősödő megmozdulásoktól hangos, a háttérben az egyik valódi gyilkos szerepét egy szőke miniszternő játssza. Ha van kizárólag anyagiakban gondolkodó orvosi diplomás, akkor köztük az első számú maga Horváth miniszterasszony. Minden szava az üzletvilágot szolgálja, miközben az ismert kisebbségi pártjának gátlástalan kiszolgálója. A tényszerű tájékoztatáshoz soha nem lehet elégszer idézni, ő soha orvosi munkát nem végzett, így érdemben nem különbözik az elmúlt rendszer azon gyakorlatától, amely takarítónőből csinált vezérigazgatót.
A parlamenti ellenzék, utcai demonstrációk, szakszervezetek, civil és orvosszakmai társaságok minden tiltakozása ellenére került megszavazásra az egészségbiztosítás reformja. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke nem jósol nagy jövőt ennek a történetnek. Legjobb példa erre az 1970-es évek orvostudományában az ún. integrált oktatás, aminek néhány éven belüli bukása már a kezdetkor sejthető volt. Történt ugyanis, hogy nyugati mintára, de mindenképp hazai felsőbb utasításra a bevált oktatást a feje tetejére kellett állítani, aminek lényege az orvosi tantárgyak szétszabdalása volt. Tehát az oktatás nem az évszázada bevált anatómia, élettan, kórbonctan, kórélettan majd a klinikai tárgyak oktatásának sorrendjében történt, hanem kiválasztott szervrendszerek szerint, tehát egy adott félévben egymás mellé került egy szervrendszer tárgyalása az anatómiától a kórélettanig anélkül, hogy egy-egy szakmának az alapvető törvényszerűségeit meg kellett volna összefüggéseiben tanulni. Egy évtizeden át hiányos alapokkal rendelkezők kaptak orvosi diplomát. Az elmúlt évtizedek bizonyítják, hogy lehet még mélyebbre süllyedni, és az egykor gondolkodó értelmiséget piaci rabszolgává süllyeszteni.
Az ország szorongatott helyzetében Gyurcsány, Kóka helyi megbízottjai avatnak milliárdos beruházásokat. Eközben egészségügyi centrumelnöki, dékáni nyilatkozatok hangzanak el arról, hogy mindez a külföldi betegellátást fogja szolgálni. Nem titok, az egyetemek "megélhetésük érdekében" futnak a piac után. Néhány helyi gyógyító tényezőtől eltekintve (pl. gyógyvíz vagy jó levegő), semmi nem indokolja a külföldi kezeléseket. Sem a magyartól, sem más európai betegtől nem kérdezte senki, akarja-e magát lakásától, családjától távol, "olcsóbban", Dél-Franciaországban vagy éppen Kelet-Európában kezeltetni. Bátran mondhatjuk, sem fogászati, sem "nagy műtéti" beavatkozásra nem kívánunk Európa másik végébe repülni. Nem érdekel az európai várólisták alakulása, de az sem, hogy e mesterségesen kialakított rendszerben most Kelet- vagy Nyugat-Magyarország hogyan áll. Az orvosok a helyükön vannak, írtam nemrég, a lakosságnak is meg kell szólalni saját érdeke védelmében.
Kórház és temető - morbid párosítás, de a hasonlatot kell megérteni. Egy év óta minden médiacsatornán az egészségügy helyzetéről van szó. Ez folyamatos lejáratás, az orvos-beteg kapcsolat megrontása, teljes a bizonytalanság orvosban és betegben egyaránt, a póker-arcú janicsárokat nem számítva. A könnyebb érthetőség kedvéért: olyan ez, mintha egy éven át folyna a vita arról, hogy milyen (üzleti) temetési biztosítás lenne köthető. Egészséges gondolkodású ember ugyanis nem készül egy életen át a temetésére, ugyanígy beteges dolog évente azzal foglalkozni, milyen legyen az egészségbiztosítása. Keressen másik biztosítót, ahol kevesebbért pompásabb temetést ígérnek majd? Aki érteni akarja az üzleti biztosítási rendszerek lényegét, elég az autó- vagy egyéb értékbiztosításra gondolnia. A jól kitalált rendszerben egyetlen biztosító sem ráfizetéses, sőt, magas szinten nyereségorientált. Egy-egy biztosítási káreset bekövetkeztekor pedig hosszas utánjárással intézhetők a jogos kifizetések. Ebbe a körbe lépnek be most az egészségbiztosítók Horváth Ágnesnek, Kóka Jánosnak köszönhetően, de a személyeken túl fontosabb a háttérfolyamatokat meglátni.
Kórház és temető - temetjük azt az európai orvoslást. Hippokratész nyomán kellett volna februárban tiltakozni a vizitdíj ellen, aki az Előírások III. fejezetében így ír: "Az orvosnak első látogatása alkalmával nem szabad mindjárt a fizetségről való vitatkozással kezdenie, mert akkor azt sugallja a betegnek, hogyha nem jön létre megállapodás a díjazást illetően, akkor nem fog törődni vele és nem írja elő az azonnali gyógykezelést. A beteg sem fog nyugtalankodni a megszabott díj kifizetése miatt, mert ez különösen az akut betegségekben szenvedőkre nézve ártalmas. A jó orvost ne a pénz megszerzése ösztökélje, hanem a hírnévé." De ugyancsak Hippokratész nyomán lehetne visszatérni a természethez, az emberi gondolkodáshoz. Az Előírások IX. fejezete szerint: "A beteget kezében tartó orvos a természet megőrzésén munkálkodik és nem próbálja meg megváltoztatni azt." Jó úton járna a parlamenti ügyvitel, ha mindezt a beteg, a beteg társadalom javára tudná fordítani az ultraliberális, természetellenes, nemtelen, szánalmas törvényhozás helyett.
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró, Debrecen
Csermely Péter: Nincs válság, válság van 2007. december 18. 09:49 MNO
Mindez nem véletlen. A törvény ugyanis rossz. Nem feltétlenül azért, mert kidolgozóik ostobák, korruptak vagy éppen gonosztevők. Hanem sok más tényező mellett azért, mert rohammunkában fércelték össze két rendszer kikapkodott elemeit, úgy, hogy még a szavazás napján is módosító indítványok tömegét tárgyalták meg. A koalíciós képviselők a gomb megnyomáskor semmit nem tudtak arról, hogy az általuk egységesen támogatott törvény nem közép- vagy hosszú, ugyan már, hanem akár csak rövid távon végül is milyen változásokat jelent majd a magyar emberek életében és mindennapjaiban. A sötétbe ugrottak, és magukkal rántottak mindannyiunkat. Ilyen alakú egészségbiztosítás soha, sehol ezen a bolygón még nem működött. A mi egészségünkön, a mi életünkön fogják kikísérletezni, hogy vajon mi is ez tulajdonképpen. Ebbe rohantunk bele. Nem lehet nem felidézni Gyurcsány Ferenc őszödi szavait, amikor azzal lelkesítette társait, hogy bele kell vágni, akkor is, ha a második vagy harmadik lépést nem látják előre. Megtették, és ez megbocsáthatatlan. Valamire azonban mégis jó volt ez a szavazás. Véget lehet vetni az emberarcú szocialista képviselőkről szóló legendáknak. Akik majd a választóikra hallgatnak, és harsányan nemet mondanak. Ugyan
Mind egyformák. És egyforma lesz a búcsújuk is.
