grizzlybear

A mentőautóban halt meg az a 67 éves mindszenti beteg, akit az új beutalási rendnek megfelelően tovább kellett szállítani a hódmezővásárhelyi kórházból Szentesre. A férfi nagypénteken rosszul lett, majd mentővel a hódmezővásárhelyi kórházba szállították, ahol ellátták, ám az új rendnek megfelelően tovább kellett küldeniük a 27 kilométerre lévő Szentesre. A férfi a mentőautóban életét vesztette, a hódmezővásárhelyi orvosok szerint egyértelműen megmenthető lett volna, ha nem kell továbbszállítani. Ő volt az egy nappal korábban lemondott Molnár Lajos egészségügyi miniszter első áldozata.

Ha Molnár lett volna a Titanic, alighanem a jéghegy süllyedt volna el – méltatta még múlt hét végén az egészségügyi minisztert a frissen pártelnökké választott Kóka János. Nos, a Titanic ezúttal sem tudott sokáig harcolni a természet törvényszerűsége ellen. Alig három nappal a pártelnöki dicséret, és az ülésteremben learatott nyíltszíni taps után Molnár Lajos benyújtotta lemondását.

Pedig elemzők és nemzetközi tanácsadó intézmények gyakorlatilag a rendszerváltozás óta mondják: szükség lenne az egészségügyi rendszer reformjára. A Világbank, a Valutaalap elemzéseiben rendre elhangzott, hogy a rendszer pazarló, hogy egyenlőtlen az eszközök elosztása, hogy csak látszólagosan működik a szolidaritási elv, hogy túl sok gyógyszert fogyasztunk, mégis magas a lakosság megbetegedési és halálozási aránya. Az Állami Számvevőszék jelentéseiben évről évre ismétlődtek a már-már komikum számba menő elemek az Egészségbiztosítási Alapnál tapasztalható pazarlásról. Ezért szüntette meg 1998-ban a frissen megválasztott Orbán-kormány a két társadalombiztosítási önkormányzat önállóságát.

Ki gondolta volna akkor, hogy a kilencvenes évekre mint boldog békeidőkre gondolunk majd egykor? Annyiban mindenképpen, hogy a számottevő pazarlás ellenére akkor még legalább egyensúlyban volt az Egészségbiztosítási Alap gazdálkodása. Igaz, ehhez a dolgozóktól és munkáltatóktól beszedett magas járulékok is hozzájárultak: a munkahelyeken gyakorlatilag annyi pénzt vontak le, amennyire a társadalombiztosításnak szüksége volt.

A társadalombiztosítási alapok államosítása jelentős hasznot hozott: a polgári kormány 39-ről 29 százalékra csökkentette a tb-járulékot, ennek ellenére az egyre racionálisabban gazdálkodó Egészségbiztosítási Alap egyensúlyban tudott maradni. Valójában azonban a reform, a struktúrák ésszerűsítése akkor sem történt meg.

– Az állami egészségügy kasszáján 500 milliárd forintos lyuk tátong – mondja Gyurcsány Ferenc. Valójában azonban az egyensúly csupán a 2002-es kormányváltás után borult fel. Beszédes az Állami Számvevőszék decemberi jelentésében olvasható statisztika. Eszerint a 2001-es 15 milliárd forintról 2002-re 78 milliárdra nőtt az Egészségbiztosítási Alap hiánya, három év múlva, 2005-ben pedig már 375 milliárd forintnál tartott. Vagyis a kormány maga okozta a gondokat, amiket most az egészségügy szerkezeti válságaként mutat be. Valójában nem is azzal, hogy mondjuk a kórházaknak vagy rendelőintézeteknek romlott volna a gazdálkodása – sokkal inkább azért, mert a Medgyessy-kormány 2003-ban 4500-ról 3450 forintra csökkentette a tételes egészségügyi hozzájárulást, amit a Gyurcsány-kormány 2005-ben 1950 forintra mérsékelt.

Aztán minden másképp történt: a választások után a koalíció fő problémájává már az vált, hogyan tömje be a saját maga gerjesztette lyukat. S a hatalom megtartásának igényén túl is furcsa érdekközösség alakult ki a két koalíciós párt között. Az MSZP ugyanis a hiányt akarta megszüntetni, az SZDSZ viszont – mint általában – a rendszer liberalizációjára törekedett. S mindkét célhoz egy jó darabig azonos út vezetett. Hisz a piaci folyamatok aligha vezethetők be egy olyan rendszerben, amelyik évi 500 milliárd forint hiányt termel.

(A teljes cikk a Demokrata április 12-i számában olvasható)